“1968 óta lehetőség van az elírt kisebbségi nevek javítására. Az első könnyítést az eljárásban a 2003-ból származó 41-es kormányrendelet hozta, majd az is hozzájárult ehhez, hogy a 2006-os, 117-es számú törvény az anyakönyvek és az anyakönyvek széljegyzeteinek kiigazítását a polgármesterek hatáskörébe utalta. Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a név-visszamagyarosításkor mindössze azokat a dokumentumokat kell kicserélni, amelyekkel a kérvényező igazolja magát, azaz személyazonossági igazolványát, születési bizonyítványát, házassági anyakönyvi kivonatát, járművezetői engedélyét, valamint forgalmi engedélyét. Ugyanakkor azokat a dokumentumokat, amelyek nem igazolványok, hanem múltbeli történést bizonyítanak, mint amilyen az egyetemi vagy érettségi diploma, nem kell átíratni. A névmagyarítás ugyanis egy meghatározott dátumtól kezdve érvényes, erről pedig a kérvényező külön igazolást kap.”