Nyelvi jogaink. Ha vannak, miért nincsenek?

Tusványos (Tusnádfürdő), 2010. július 22.

Erre a kérdésre keresték a választ július 22-én Tusványoson a Corvina-sátorban a meghívott előadók: Szigeti Enikő (ügyvezető igazgató, Civil Elkötelezettség Mozgalom, Marosvásárhely), Batizán Emese (programfelelős, CEMO), Ferencz Csaba (alelnök, Székely Nemzeti Tanács, Sepsiszentgyörgy), Horváth István (egyetemi tanár, BBTE), Cúth Csaba (elnök, Anyanyelvünkért Polgári Társulás, Komárom) és Papp Kincses Emese (egyetemi tanár, Sapientia-EMTE, Csíkszereda). A moderátor szerepet Balogh Levente (a Krónika napilap szerkesztője) töltötte be.

Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető igazgatója szerint hiába vannak kitűnő törvények a magyar nyelvhasználatra vonatkozóan, ha a gyakorlatban nem élünk velük. Marosvásárhelyen például egyetlen iskola nevét sem olvashatjuk el magyarul, mert nincsenek magyar táblák.

A civil szféra fontosságára, az egyéni kezdeményezések és az apró sikerek szerepére hívta fel a figyelmet Batizán Emese, a CEMO programfelelőse. Egyik ilyen siker például a kétnyelvű személyek számára fenntartott munkahely a Megyei Tanácsnál.

Az egyéni kezdeményezések fontosságát Horváth István, a BBTE tanára pedig úgy fogalmazta meg: szűzleányálom a fehér lovon érkező hercegről az, hogy az EU vagy nemzetközi szintű direktívák védik majd az egyes országok kisebbségi nyelvi jogait. (Forrás: Transindex)

Médiamegjelenések: [1] [2] [3]