Kétnyelvűség a közigazgatásban program

Románia nagyon büszkén hirdeti az országban megvalósult multikulturalizmust és többnyelvűséget, viszont csak abban  az esetben beszélhetünk valódi multikulturalizmusról és valódi kétnyelvűségről, ha az együttélő közösségek mindenikének nyelve jelen van úgy a hivatalos, állami intézményekben, mint iskolákban, utcákon, nyilvános tereken. Sajnos nem beszélhetünk multikulturalizmusról olyan városban, ahol a kisebbség nyelve egyáltalán nincs megjelenítve, ahol hivatalokban, állami intézményekben nem beszélik a város szinte felének a nyelvét.

A valódi multikulturalizmus ugyanis nem korlátozza a nyelvhasználatot, hanem megtiszteli, figyelemre méltatja mindenki kultúráját és nyelvét, és szorgalmazza azok használatát, míg az egynyelvűség az egy-közösséget, egy-formaságot tanítja, és állítja fel modellként, ahol az együttélő közösségek nem kíváncsiak egymás kultúrájára, egymás nyelvére és nem is tisztelik egymást. Az egynyelvűség tehát homogenizál, míg a többnyelvűség a másság értékét és a toleranciát tanítja.

Lévén, hogy Marosvásárhely lakosságát 50%-ban román nemzetiségű lakosok és 47%-ban magyar nemzetiségű lakosok alkotják, természetesnek, “normálisnak”, elterjedtnek kellene lennie ebben többnemzetiségű, multikulturális városban a társadalmi, hivatalos kétnyelvűségnek, a valódi európai multikulturalizmusnak. Erdély sokszínűsége és többnyelvűsége azonban lassan már csak az emlékezetben él. Nem szabad azt hinnünk, hogy amiért egyéni szinten nagyon sok kétnyelvű egyén (román és magyar nyelvet is beszélő, szinte kizárólag csak magyar nemzetiségű személy) él városunkban vagy akár Erdélyben, valódi kétnyelvűség van. A valós kétnyelvűség az lenne, hogyha nem kellene folyamatosan nyelvet váltani, leváltani a magyar nyelvet a román nyelvre, amint a magánszférából kimozdulunk a hivatalos, de csak nyilvános közegbe is. Valódi kétnyelvűség az lenne, hogyha megmaradhatna a nyelvi komfortérzetünk és nem kellene külső tényező hatására folyamatosan megbomolnia ennek a nyelvi, de ennél tágabb biztonságnak is.

A CEMO Kétnyelvűség programjának célja a közösségi érzés előmozdítása amelynek révén támogatni szeretné a polgárokat abban, hogy merjék anyanyelvüket, a magyar nyelvet hivatalos fórumokon, intézményekben és a mindennapi élet minden vetületében használni, hiszen jogukban áll. Ezt a célt segíti a CEMO által 2007-ben elindított Monitoring projekt is, amely  a magyar nyelv közintézményekben való használatát és gyakorlatát vizsgálja és elemzi. A Románia által a 282/2007-es Törvény által ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája és 215/2001-es Közigazgatási Törvény ugyanis megengedi és szorgalmazza a kisebbségi nyelvek használatát -a magyar nyelv használatát- a helyi és dekoncentrált állami intézményekben egyaránt, azokon a  településeken, ahol adott kisebbség számaránya meghaladja a 20%-ot.